A kegyelem egy olyan téma, ami minden bizonnyal sok keresztényt foglalkoztat. Sőt, talán nem keresztény embereket is, mert ők is gyakorolják a kegyelmet, ebben biztos vagyok.

De mi is a kegyelem? Ezer és egy definíció létezik erre, talán egy jó megközleítés, ha úgy tekintünk rá, mint meg nem érdemelt jóindulatra. Isten kegyelme biztosan ilyen. Pál ezt írja Efezus 2:4-9-ben:

"Isten azonban tele van irgalommal, és nagyon szeret bennünket! Ezért, amikor még halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életet adott nekünk. Bizony, Isten kegyelme mentett meg benneteket! Sőt, Krisztussal együtt fel is támasztott a halálból, és vele együtt mennyei helyekre ültetett bennünket. Mindez a miénk, akik Krisztus uralma alatt vagyunk.Isten azért tette ezt, hogy megmutassa a jövendő korszakoknak is kegyelme határtalan gazdagságát. Krisztus Jézusban adta nekünk ezt a kegyelmet,mert a kegyelem tette lehetővé, hogy a hit által megmeneküljetek. Ezt nem ti vittétek véghez, hanem Isten ajándékozta nektek.De nem is a jócselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen."

Ez alapján a képlet egyszerű: Isten nagyon szeret minket (mindenkit, egyenként), és ezért küldte el Jézust, hogy nekünk megkegyelmezzen. Olyan, mint ha a bíróságon Te kapnád a halálos ítéletet, de mást végeznek ki helyetted. Lelkileg pontosan ez történt. A megváltást (megmenekülés) hit által kapjuk, és a kegyelmet pedig nem a jó cselekedetekért (különben nem lenne ajándék, így valójában kegyelem sem lenne).

Oké, de akkor Jakab levelében miért olvassuk ezt (Jakab 2:14-16):

"Testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hisz, de ez a tetteiből nem látszik meg, akkor annak az embernek a „hite” nem ér semmit! Vajon az ilyen „hit” által megmenekülhet-e? Ha például egy testvérnek — akár férfinak, akár nőnek — nincs rendes ruhája, és nincs mit ennie, akkor hiába mondjátok neki: „Isten veled, remélem, nem fogsz fázni, és lesz mit enned.” Ha nem adtok neki ruhát és ennivalót, ugyan mit érnek a szavak? Bizony, nem érnek semmit! Ugyanígy van a hit is: ha nem követik a tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nincs benne élet."

Sőt Pál is ír valami ilyesmit, aki az efezusiaknak írta az első idézetet, Róma 2:4-ben: "Nem veszed észre, hogy jóságával arra az elhatározásra akar vezetni, hogy megváltoztasd a gondolkodásodat és egész életed?!" A szövegkörnyezetből kiderül, hogy Isten jóságáról, kegyelméről van szó.

Ezek szerint, a kegyelmet nem a jó tetteimért kapom, de a hitemet csak cselekedetek által tudom élővé tenni, valamint Isten kegyelmének motiválnia kellene engem arra, hogy napról napra megtérjek, azaz megváltozzassam a gondolkodásomat és az életemet.

Mielőtt kereszténnyé váltam, úgy gondoltam, hogy Isten mindig kegyelmet ad, akkor is, ha tudatosan ellene megyek, tehát ha sokat bűnözöm ellene, akkor sok kegyelmet kapok. (Ezt Pál is felveti Róma 6:1-ben). Pál válasza egyértelmű: Róma 6:2 "Szó sem lehet róla! Hogyan élhetnénk tovább is bűnben, ha egyszer már meghaltunk a bűn számára?"

És ez a lényeg: mi uralja az életemet? Ha a bűn, akkor a bűnt szolgálom, ha Isten kegyelme, akkor Istent, és ez az életemen is látszik.

Számomra egy történet tette érthetővé és megfoghatóvá a hit, kegyelem és cselekedetek egyensúlyát. Ez a történet Naámánról szól. Röviden arról szól a szori, hogy Naámán, az arámi hadsereg hadvezére leprás lesz. Egy elrabolt izraeli kisálny hívja fel a figyelmét Elizeus prófétára, aki meg tudná őt gyógyítani. El is megy, de innentől nézzük szó szerint, mi történik: 2 Királyok 5:9-14:

"Így is történt: Naámán a harci szekereivel elment Elizeus házához, s megállt a kapuban. De Elizeus csak a szolgáját küldte ki hozzá ezzel az üzenettel: „Menj, merítkezz bele a Jordán folyó vizébe hétszer, és meggyógyul a bőröd, megtisztulsz a leprától.”

Naámán erre nagyon megharagudott, és azt mondta: „Nahát, még ilyet! Azt gondoltam, a próféta biztosan kijön a házából, megáll előttem, és segítségül hívja Istenének, az Örökkévalónak a nevét! Azután a kezét a sebeim fölé helyezi, és úgy gyógyít meg! 1Vannak folyók Arámban is, még jobbak is, mint Izráelben! Ha már vízbe kell merítkeznem ahhoz, hogy meggyógyuljak, ott van az Abáná és a Parpar Damaszkuszban, azoknak a vizében is megmártózhatok!” Azzal mérgesen visszafordult, és hazafelé indult.

A szolgái azonban tisztelettel megkérdezték Naámántól: „Urunk, ha a próféta valami nagy és nehéz dolgot mondott volna, azt megtetted volna a gyógyulásodért, igaz? Akkor mennyivel inkább megteheted ezt a csekélységet. Csak belemerítkezel a vízbe, és meggyógyulsz!"

Naámán hallgatott rájuk, és elment a Jordánhoz. Belegázolt a vízbe, és hétszer egymás után megmerítkezett benne, ahogy az Isten embere mondta. A bőre azonnal teljesen egészséges lett, mint egy kisgyermeké. Megtisztult a leprából."

Sokkal több minden van ebben a történetben, mint csupán a kegyelem-hit-cselekdetek egyensúly vizsgálata. Számomra egy kérdés segített ebben a témában: Miért gyógyult meg Naámán?

Ha "csak úgy" elment volna a Jordánhoz hétszer megfürödni, meggyógyult volna? Nem.

Ha megfürdik 7x az Abáná vagy a Parpar folyóban úgy, hogy hisz abban, hogy, meggyógyulhat, meggyógyult volna? Nem.

Ha hittel megfürdik hétszer a Jordánban, de Isten nem erre hívja el, akkor meggyógyult volna? Nem.

Naámán azért gyógyult meg, mert Isten parancsolt neki valamit, elhitte, hogy úgy lesz, ahogy Isten mondja, megtette, és Isten meggyógyította.

Ez a történet tökéletes példa arra, hogy miként működik együtt a hit, a cselekedet és Isten kegyelme. Ha bármelyik "komponens" hiányzott volna, Naámán nem gyógyult volna meg.

Azt tanulom ebből, hogy Isten jósága, kegyelme minden esetben a rendelkezésrme áll. Ő be akarja tölteni a szükségleteimet vagy más szükségletét, akár rajtam keresztül. Legtöbbször nem az a kérdés, hogy Isten akar-e kegyelmes lenni, hanem az, hogy én elhiszem-e ezt, illetve kész vagyok-e a cél érdekében tenni valamit.

A következő részben folyatom a "kegyelem vonalat", és írok arról, hogy mit is jelent kegyelmesnek és igazságosnak lenni egyszerre.

Hogyan definiálja a Biblia az igazságosságot (tisztességet, becsületességet)?

Az igazságosság (tisztesség, becsületesség) az ószövetségben egy héber fogalom, furcsa, akár idegen is lehet a nyugati (európai) elme számára, valamint távol áll a ma általában ismert definícióktól.

Valójában az igazságosság (tisztesség, becsületesség) megfelelés egy kapcsolat követelményeinek (szükségleteinek), akár két ember közötti, akár ember és Isten közötti kapcsolatról beszélünk. Az ember rengeteg kapcsolati helyzetbe kerül bele: király és a népe, bíró és a felperes, pap és a gyülekezet, egy átlagember és a családja, törzsfő és a törzs emberei, a nép és az idegenek (jövevények), szegények és Isten... és a tanár és a diákjai, apa és fia, férj és feleség, testvér és testvér a gyülekezetben, és még lehetne a sort folytatni. Minden egyes kapcsolat hoz bizonyos specifikus követelményeket (szükségleteket), ezeknek való megfelelés jelenti az igazságosságot (tisztességet, becsületességet). (Forrás: E. R. Achtemeier in Interpreter I Dictionary #the Bible, Abingdon Press 1962, volume 4, pp.80-85)

Röviden: az igazságosságot (tisztességet, becsületességet) a Biblia mindig kapcsolatok szintjén értelmezi. Istennel vagy másokkal kapcsolatban, Ebből következik, hogy egy ember önmagában, egyedül nem tud igazságos (tisztességes, becsületes) lenni.

Jézus Hegyi beszéde (Máté 5-7. fejezet), véleményem szerint, nagyrészt erről szól. Lássunk egy jól ismert idézetet, ami szerintem nagyon jól megmutatja, milyen egy igazságos kapcsolat:

"Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták." (Máté 7:12)

Egy darab egészen egyszerű mondat, amit sokan Aranyszabályként ismernek: Tedd azt a másikkal, amit Te is szeretnéd, hogy Veled tegyen az a másik ember. Mégis, milyen nehéz követni ezt az alapelvet, igaz? És mennyire más lenne a világunk, ha minden egyes ember csak ezt az egy alapelvet betartaná!

Bármennyire hihetetlen, én is voltam egyetemi hallgató. Jól esett, ha a tanáraim partnernek néztek, és ha segítettek nekem, ha valamit nem értettem. Olyan tanárokhoz igyekeztem felvenni az órát, akik nem néztek bolondnak, ha kérdésem volt. A tanáraim többsége tartott konzultációt vagy bent maradtak óra után válaszolni az évfolyam/csoport kérdéseire, mert látták, hogy szüksége van rá az évfolyamnak/csoportnak. Az egyik meghatározó élményem ezzel kapcsolatban az, amikor a záróvizsga előtt 1 hónappal a tanszékvezető 4*45 percet szánt arra, hogy elmondja röviden az összes államvizsga tétel lényegét. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem sok olyan tanárt ismerek, aki fejből el tudja mondani egy egyetemi szak záróvizsga tételsorát).

Akkor vagyok igazságos a hallgatóimmal, ha megadom azt, amire szükségük van. Ha arra van szükség, akkor a jó szót, ha arra van szükség, akkor a plusz konzultációt, ha arra van szükség, akkor az aláírás megtagadását. Az igazságosság, szerintem, mindig az adott kapcsolat szükségletének teljesítését jelenti. És ha egy szemináriumi csoporttal kapcsolatban szeretnék igazságos lenni, az azt jelenti, hogy a benne levő hallgatókkal szükséges igazságosnak lennem, értve ez alatt a velük levő kapcsolatot.

Természetesen, nem mindig tudom és tudtam ezt helyesen megítélni. Isten viszont minden pillanatban tudja azt, hogy mire van szükség, és kész megadni azt, mert Isten mindig igazságos.

Isten igazsága, igazságossága nem mindig logikus. Legalábbis emberi logikával nem is lehet helyesen értelmezni. Mert Isten, aki mindig igazságos, igazságosnak tartja azt, hogy az egyetlen Fiát küldte el a gyermekeiért, így értem is, hogy legyen esélyem bejutni a Mennyországba. És totál nem logikus az, legalábbis emberi értelemben, hogy egy bűnösért, aki valójában Isten haragját érdemelné (ez is igazságos ítélet lenne), halálba küld egy bűntelent, így a bűnös mégis esélyt kap arra, hogy Istennel lehessen örökre. Isten tudta, hogy mire van igazán szükség. Bűnbocsánatra. Dávid azt mondja a 32. zsoltárban: "Boldog, akinek bűneit megbocsátották, és vétkeit eltörölték. Áldott, akit az Örökkévaló felmentett minden vád alól, és szellemében nincs hamisság." (Zsolt. 33. 1-2.)

E poszt írásakor 2,16 milliárd Ft az ötöslottó nyereménye. Rengeteg mindent, fizikai dolgot tudnék belőle venni, valószínűleg soha többé nem kellene dolgoznom, és életem végéig jólétben élhetnék. Egy fontos dologra nem futná: bűnbocsánatra. Hiába lenne az enyém ez a hatalmas mennyiségű pénz, ha közben haragban lennék emberekkel, már nem lenne tökéletes a kép. Hát még, ha Istennel lennék haragban! Isten látta ezt, és "ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által." (Róma 3:24) Mert látta, hogy magamtól képtelen lennék bármit is felajánlani, hogy megigazuljak, azaz újra igazságossá tegyem a kapcsolatot Isten és köztem. Számomra döbbenetes, hogy Isten mennyit megtett (úgy is írhatnám: fizetett) azért, hogy igazságos lehessen a kapcsolatom vele. És, mivel, ez egy oda-vissza kapcsolat, megvan benne az én részem is. De, ez már egy következő blog-poszt témája lesz...

Ha van kérdésed, véleményed, hozzászólásod, ne rejtsd véka alá. :) Köszönöm a figyelmedet! :)

Miről fog szólni ez a blog?

Sokat gondolkodtam is imádkoztam azon az elmúlt hetekben, hogy milyen módon tudnék beszélni az örömhírről, azaz lényegében arról, hogy miben hiszek. A mostani időszakban (koronavírus járvány) elég limitáltak a lehetőségeim arra, hogy személyesen találkozzak emberekkel, beleértve a barátaimat, testvéreimet is.

Miért Kenyérmorzsák?

A kenyér az egyik alapvető élelmiszerünk. Biztos, hogy nem telik el úgy hét, hogy nem eszel valamilyen kenyeret. Évezredek óta része az életünknek.

5. Mózes 8:3-ban ezt írja a Biblia: "Bizony, próbára tett benneteket azzal is, hogy kiéheztetett, de azután bőségesen táplált a mannával, amelyet azelőtt nem ismertetek, sőt hírét sem hallották még őseink sem. Így tanított meg arra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Örökkévaló szájából származik."

Isten saját népéhez beszél, és arra emlékezteti őket, hogy a próbák után bőségesen gondoskodott róluk. Nem "normál" kenyérrel, hanem mennyei kenyérrel, a mannával. Lényegében, 40 éven át az izraeliek mindennapi kenyere a manna lett. Így tanulták meg azt, hogy Isten gondoskodik róluk, illetve azt, hogy Isten igéje létfontosságú a lelküknek, akár a kenyér. Ahogy kenyér nélkül (kis túlzással) nincs fizikai élet, úgy (túlzás nélkül) Isten igéje nélkül nincsen lelki élet, és kapcsolat sem Istennel.

Lukács 4:3-4-ben ezt az igeszakaszt használja Jézus, amikor Sátán kísérti őt: "Ekkor a Sátán azt mondta neki: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor parancsold meg ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré!” Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Nemcsak a kenyér élteti az embert.«”

Sátán arra bíztatja Jézust, hogy oldja meg maga a saját szükségleteit. Hiszen Isten Fiakén bármit megtehet. Jézus azt válaszolja neki, hogy Isten az, aki gondoskodik, Ő tölti be a szükségleteket. Ő a forrás. A fizikai kenyér fontos, de egyrészt azt is Isten adja, másrészt a test jóllaktatása nem elég. A lelkemnek is szüksége van táplálékra. Engem kísért az, hogy vegyem a kezembe a saját életemet, és én oldjam meg a gondjaimat, én keressek rájuk megoldást, én döntsem el, hogy mi a jó. Isten megadja a szabad akaratot, úgy dönthetek, ahogyan kedvem tartja, de adott az élethez egy útmutatót is.

Miért a Biblia?

"Mert amit Isten kimond, az a szó élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait. Senki és semmi sem rejtőzhet el Isten tekintete elől! Ő mindent tisztán és világosan lát, tekintete előtt minden és mindenki meztelen. Ő az, akinek egyszer mindannyian számot fogunk adni!" (Zsidók 4:12-13.)

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (2 Tim 3:16)

Két nagyon érdekes dolgot ír saját magáról a Biblia. Egyrészt azt vallja, hogy élő és hatékony, azaz ma is aktuális és hatása van emberek életére, tehát az én életemre is, valamint ez a hatás lényeges és szemmel látható, olyan, mint amikor megműt az orvos.

A másik állítása az a Könyvek Könyvének, hogy hasznos többek között a megjobbításra, és felkészít a jó cselekedetekre. Tehát jobbá tudja tenni a cselekedeteimet, így jobb apává, férjjé. tanárrá tud tenni. Tehát valóban segít a mindennapokban.

Ebben a blogban egy-egy rövidebb meggyőződést - "morzsát" szeretnék átadni, heti-kétheti jelleggel. Remélem, velem tartasz ezen az "utazáson"! :)

Itt van egy dicsőítő ének a témával kapcsolatban: